AKALI kortárs művészeti kiállítás - Magyar Nemzeti Galéria
A Magyar Nemzeti
Galéria állandó kiállításai a történeti összefüggések rendszerét követve
kapcsolódnak egymáshoz. Ehhez a rendezési elvhez igazodik a Jelenkori
Gyűjtemény állandó kiállítása is, amely a 20. századi művészet 1945 után
párhuzamokkal, utalásokkal fellazított, de mégis követhető kronológiára,
eseménytörténetre fűzi fel a művek és terek egymásutánját. Az AKALI című
kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaihoz képest eltérő
szempontokra épül. Az itt meghúzott
időhatár szűkebb - az 1960-as évek második felétől napjainkig terjed -, a
válogatás szubjektívebb. A változás helyett a változatosságra koncentrál a
témák, "kulcsfogalmak" mentén szervezett, egymáshoz nem szorosan
kapcsolódó mű(tárgy)csoportokon belül. A rendezés ennek megfelelően az
időrendet figyelmen kívül hagyva próbál új kontextust teremteni az
alkotásoknak, illetve másfajta hangsúlyokkal, a korábbitól eltérő közegben
vonultatja fel a már az előző kiállításon is megismert művészek munkáit.
Az AKALI című
kiállításon bemutatott több mint 100 műalkotás a következő egységek szerint
épül fel:
A kiállítás a
mítosz és az emlékezés, a - személyes és történeti - múlthoz való viszony
"dokumentumaival" indul, amelyeknek részei a művészettörténeti
hagyományra utaló hommage-ok, parafrázisok is.
A következő
egység (a "tabáni oldal") az ember és - az általa is formált -
természeti környezet kapcsolatának "színeváltozásait" rögzíti
groteszkbe, abszurdba hajló tájképeken és részleteken, realista
tájlenyomatokon, érzéki tájstruktúrákon, a belső kivetüléseit is magukon viselő
tájemlékeken keresztül. A tájba is besimuló "tereptárgyak",
architektúrák, építészeti formák vezetnek át a kapcsolódó teremrész geometrikus
struktúráinak racionálisabb közegébe.
A déli oldalon
tágabban értelmezett jelek, jelsorozatok, konstrukciók,
"organikusabb" struktúrák tagolják a teret.
A dunai
szárnyban a testi és lelki tapasztalatok egymással összefüggő stációi érzelmek,
vágyak, ösztönök "állapotleírásain" keresztül vezetnek el a
pusztulás, a gyász, az elmúlás, a szenvedés és a remény határ-és
léthelyzeteinek elvontabb, metafizikusabb világába.
A kiállításról és a kiállított
művekről itt is olvashattok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése